Belépés
Elrejt
BEJELENTKEZÉS
Azonosító
Jelszó
 
Intel CPU típusok
Intel CPU típusok
2000.04.06.

Merced, Katmai, Celeron, Mendocino... A processzorok nevei között sokan elveszettnek érzik magukat. Mindenkit megzavarhatnak ezek az idegen nevek, ezért kategorizáltuk és összegyűjtöttük az Intel x86-os rendszerek processzorait. Hogy a rendszer még informatívabb legyen, minden processzornál közöljük a családot/generációt, a felépítést, a CPU órajelét, a rendszerbusz frekvenciáját, az első és a másodszintű gyorsítótár méretét, az előállítási technológiát, a bevezetés dátumát, egyszóval minden lényeges adatot.

Pentium. A P5 család első processzora 1993 márciusában jelent meg. Mivel az Intel még a bíróság előtt sem tudta megtiltani számozott neveinek (pl. i486) a riválisok, és főként az AMD általi használatát, ezt elkerülendő egy teljesen újat választottak, ami később teljesen átlagos névvé vált. Az első Pentium-generációt P5-nek hívták (80501), 0.80 mikronos gyártási technológiával készült, a mag feszültsége 5 V, a 60 és 66 MHz-es buszfrekvenciákat támogatja. Meg kell említenünk, hogy ezeknél a processzoroknál a buszfrekvencia megegyezik az órajellel. Kizárólag Socket 4-es foglalatba helyezhető, az érintkezőlábak rácsszerűen helyezkednek el. A család következő tagja a P54 (80502) volt, egy évvel később jelent meg. Magfeszültsége 3.3 V, gyártása már 0.50 és 0.35-ös technológiával történt. A lábak lépcsőzetes sorokban vannak, órajele 75-200 MHz, buszfrekvenciája 50-66 MHz. Az elsőszintű cache mérete 16 KB, ez volt az első alkalom, hogy több részből állt: 8KB az adatok és 8KB az utasítások számára. IA32 felépítés, Socket 5, az utasításkészlet még megegyezik a régi az i386-ossal. Pentium MMX. A következő fokozat a P55-ös processzor megjelenése, amiben már 57 MMX utasítás is volt. Az időpont 1997 január 8. Gyártásuk már 0.35 mikronos technológiával történt. A mag feszültsége 2.8 V, ez szükségessé tett alaplapi változtatásokat is: kellett még egy feszültségszabályzó. Az elsőszintű gyorsítótár duplájára, 32 Kbyte-ra nőtt. A processzort 66 MHz-es buszfrekvenciájú, 166-233 MHz között működő Socket 7 alaplapokba szánták. Tillamook. Eleinte laptopokban szánták. A 0.25 mikronos technológia okozta jelentős fejlődés eredményeképpen a CPU órajelét 266 MHz-re növelték, és csökkentették a mag feszültségét és energia-felvételét. Ezáltal lehetővé vált, hogy a mobil számítógépek tartani tudják a tempót asztali társaikkal. A Pentium család egyenes folytatásaként az elsőszintű cache mérete 32 Kbyte, és MMX utasítások is voltak benne. Többféle órajelű változat is volt, 133-tól egészen 266-ig, a busz frekvenciája 60-66 MHz-en mozgott. A tokozás TCP és MMC, de számos konverter is létezik, amivel a Tillamook Super7-es foglalatba helyezhető. 1997 január 8-án jelent meg. Pentium Pro. Ez volt az első hatodik generációs processzor, forradalmi változásokkal. Az Intel ennél használt elsőként másodszintű gyorsítótárat is, ami a maggal egybeépítve, azzal azonos órajelen fut. Az akkor igen drága gyártási eljárás 1995 november 1-én történt megjelenése óta jelentősen megváltozott. Kétféle csíkszélességgel is előállították: 0.50 és 0.35 mikron - utóbbinál megnövelték a cache méretét. A processzort 256, 512, 1024 vagy 2048KB másodszintű, és 16 KBbyte elsőszintű gyorsítótárral állították elő. A CPU órajele 150 és 200 MHz között volt, a buszfrekvencia 60-66 MHz. Csak Socket 8 foglalatba lehetett beilleszteni. A Pentium Pro támogatta a Pentium utasításokat (az MMX-et természetesen nem), és számos újat is, mint pl. a cmov vagy az fcomi. Elsőként ő dicsekedhet független duál busszal; a későbbi Pentium II örökölte minden tulajdonságát (a Klamath-ot hivatalos bejelentése előtt egyszerűen MMX tulajdonságokkal és 16 bitre optimalizálással felvértezett Pentium Pro-ként szemlélték). Eléggé megelőzte korát. Pentium II. A P6/x86-os család ez a tagja 1997 májusában jelent meg. Az elnevezés több, különböző piacokra szánt processzorok gyüjtőneve. Pentium II (Klamath, Deschutes, Katmai, stb.) a középszintű PC-k tömegének, a Celeront (Covington, Mendocino, Dixon, stb.) az olcsó számítógépek, míg a Xeon (Xeon, Tanner, Cascades, stb.) a csúcsszerverek és a munkaállomások piacára szánták. A következő modifikációkban létezik: Slot 1, Slot 2, Socket 370 és a mobilváltozatok. S most nézzük meg közelebbről mindegyik családot. Klamath. A Pentium II család első tagja, 1997 május 7-én látta meg a napvilágot. Az elavultnak számító 0.35 mikronos gyártási eljárás miatt órajele sem túl impresszív: 233-tól 300 MHz-ig terjed. A rendszerbusz 66 MHz-es, és az 512 Kbyte-os másodszintű cache a processzor órajelének felével fut (az első daraboknál 256 Kbyte is lehetett). Az elsőszintű gyorsítótár 32 Kbyte, a mag feszültsége 2.8 V, utasítási tartalmazták az MMX készletet is. Ez volt az első Slot 1 processzor (SECC kazetta). Deschutes. A Pentium II család továbbfejlesztett darabja, ez már 0.25 mikronos szélességgel készült, feszültsége 2 Volt. Ezáltal sikerült az órajelet 266-450 MHz-re növelni, és a rendszerbuszt 66-100 MHz-re gyorsítani. Az elsőszintű tár 32 Kbyte, a másodszintű 512 KB itt is a processzor lapján található. Tokozása Slot 1, kiadása 1998 január 26-án történt. A Deschutes az utolsó Pentium II processzorban használt mag, habár a legutolsó Pentium II 350-450 modellek magja sokkal "katmaiszerűbb", persze az SSE utasítások nélkül. A processzorkazettát SECC2-re váltották - eddig a cache a mag két oldalán helyezkedett el, de itt - a jobb hűtés érdekében - csak az egyik szélén van. Tonga. Nagyon érdekes darab, nevével most először találkozhatunk cikkünkben. Ennek oka, hogy az Intel soha nem reklámozta, hogy a 0.25-ös Deschutes maggal rendelkező mobil Pentium II-t Tongának fogja nevezni. Ennek ellenére ez nem meglepő, mivel minden a piacon lévő processzornak eltérő kódneve van. Az első darab 1998 április 2-án jelent meg, órajele 233 és 300+MHz között van, a buszfrekvencia a szabvány 66 MHz. Kétféle típusa létezik, a Mini Cartridge Connector, illetve a Mobile Module Connector 1 és 2 (MMC-1 és 2). Katmai. A Deschutes közvetlen leszármazottja. A bejelentett változások az SSE (Streaming SIMD Extensions) blokk hozzáadása, a némileg megnagyobbodott MMX utasításkészlet és a fejlesztett memória-elérés. Előállítása 0.25 mikronos szélességgel, 450-600 MHz közötti órajelen történik. Az 512 KB méretű másodlagos gyorsítótár a processzorkártyán található. A támogatott buszfrekvenciák között már a 100 MHz is ott van. Mivel a Coppermine bejelentése elhúzódott, a 133 MHz-es rendszerbuszú 533 és a 600 MHz-es modellek csak szeptemberben várhatók. Celeron. Ez a CPU forradalmi hatású, az Intel első kísérlete az alacsony árú számítógépek piacára való betörésre. Családjában igen olcsó, L2 cache-el vagy anélkül szerelt processzorok vannak; jelenleg a következők: Covington, Mendocino, Dixon. Az első Celeron 1998 áprilisában jelent meg, Socket 370 és Slot 1 verziója is kapható. Covington. A Celeron család első tagja. A CPU a Deschutes magján alapul, gyártása 0.25 mikronos technológiával történik. 266 és 300MHz között dolgozik, busza 66 MHz-es, az elsőszintű gyorsítótár 32 KB méretű (16KB adat, és 16KB utasítás) - nincs L2 cache. 1998 április 15-én került ki a piacra. A másodszintű gyorsítótárat és a kártyás tokozást a gyártási költségek lefaragása érdekében hagyták ki. A mag 2 Volton működik, csatlakozása Slot 1 (SEPP - Single Edge Pin Package). Mendocino. A Celeron család folytatása, elődjével ellentétben már van rajta 128 KB magban lévő L2 memóriája. Órajele 300-533 MHz, a buszfrekvencia 66 MHz. Előállítása 0.25, illetve a Socket 370-es modelleknél 0.22 mikronon történik, így kiválóan túlhúzhatók. 1998 augusztus 8-án dobták piacra. Feszültsége 2V. Eleinte Slot 1 formában (300A - 433MHz) gyártották, azután megjelent a Socket 370 (300A - 533MHz) is; utóbbi szép lassan felváltja a Slot 1-et. Dixon. A Celeron történet következő darabja. Ezt kifejezetten a laptopok számára készítették, 0.25-ös csíkszélességgel. Az L1 cache 32 KB, és a Mendocinohoz hasonlóan van L2 tárja is, megnövelve: itt már 256 KB. A mag frekvenciája 300MHz (Celeron 3090A) és 500MHz között mozog, a busz 66 MHz-es. A hivatalos besorolás szerint mobil Pentium II néven ismert. Coppermine. Ez már a Pentium III, 0.18 mikronnal és 256 KB chipen lévő L2 cache-el. Órajele 533 MHz-ről indult. A 133 MHz-es rendszerbuszú változatok mellett létezik 100-as is, pl. a 667/650MHz-es darabok. Jelenleg órajele maximum 1 GHz. Ez az utolsó Slot 1 processzor. Coppermine (FC-PGA 370). Alacsonyabb árú Coppermine FlipChip PGA 370 tokozásban, 100 MHz-es FSB frekvenciával, a tervek szerint a Socket 370-es alaplapok számára. 600 MHz alatti órajelnél nem támogatják az SMP konfigurációkat. Órajele 500 MHz-en indul, és a család több tagjával együtt nő. Magfeszültsége 1.65 V. Az év első felében a Slot 1-el együtt, később azt kiütve lesz a piacon. Coppermine 128K vagy Celeron II. A Celeron evolúció következő állomása. A Celeron Coppermine magot kapva 566 MHz-ről startol, a gyorsítótár méretét lecsökkentették 128 KB-ra. Jellemzői alapján a Pentium III család nagyon közeli tagja. Ez lesz az első SSE támogatással rendelkező Celeron, órajele még 2000 első felében eléri a 667 MHz-et. Timna. Ez egy Coppermine 128K a chipre integrált grafikus maggal és SDRAM vezérlővel. Más szavakkal, ez sokkal inkább chipset mint CPU. A nagyon olcsó PC-k és konzolok piacára szánják. Órajele valószínűleg 667 MHz lesz, megjelenése 2000 szeptemberében várható. Xeon. Az Intel pár évvel ezelőtt találta ki a Pentium Pro felváltására. Elődjéhez hasonlóan, a Xeon is a processzor órajelén működő másodszintű gyorsítótárral büszkélkedhet, habár a PPro-ban egyesítve volt a kettő, míg itt a kazettában van. Ez az első Slot 2 designos processzor, célcsoportja elsősorban a szerverek és a munkaállomások. Működhet multiprocesszoros konfigurációkban is. Magja a Deschutesen alapul, gyártása 0.25 mikronos technológiával történik. A cache mérete 512, 1024 és 2048 KB között változhat, emiatt drága és nagy a hőkibocsájtása. Tanner. Ez egy Pentium III Xeon, annyiban különbözik mint a Katmai a Deschutestől. Ez az első csúcsszerverek számára kifejlesztett proceeszor, órajele 500 MHz, rendszerbusza 100 MHz. Mint a többi Xeonnál, itt is 512, 1024 és 2048KB CSRAM L2 cache van, a processzor órajelével azonos frekvencián. Természetesen nem szabad elfelejtenünk a 32 KB L1 tárat, az MMX és SSE támogatást sem. Cascades. 0.18: mikronos gyártási eljárással készült Pentium III Xeon, azaz gyakorlatilag szerver Coppermine. A chipen 256 KB L2 cache van, órajele 600 MHz, buszfrekvenciája 133 MHz. Az első változatai csak duálprocesszoros konfigurációkban működtek, 133 MHz-en. Slot 2 tokozású. Willamette. Ez lesz az első teljesen új IA-32 Intel processzor az általános PC-kbe szánt Coppermine után. A régi GTL+ helyett új rendszerbuszt használ: négypumpás 100 MHz-est, ami akár 400 MHz-en is működhet. Az elsőszintű gyorsítótár mérete 256 KB, a másodszintűé 1 MB alatt lesz. Számos nem látható teljesítménynövelő fejlesztést is tartalmaz: további végrehajtó egységek és dekóderek, megnövelt bufferméret stb. A jelenlegi információk szerint a CPU órajele a Coppermine-éhoz hasonló lesz, az egészszámos műveleteket hasonló sebességgel, míg a lebegőpontos számításokat mintegy 5%-al gyorsabban hajtja végre. Gyártása 0.18 mikronnal indul, később ez lecsökken 0.13 mikronos technológiára. Órajele a bejelentések alapján 1GHz-ről indul. Tokozása Socket 423 lesz, megjelenése 2000 októberében várható. Northwood. Mobil Willamette. Az Intel ezt a processzort a 0.13 mikronos gyártási eljárás tesztplatformjának szánja, hasonlóképpen mint azt a Coppermine tette a 0.18 mikronnál. Várhatóan 2001-ben fog megjelenni. Foster. Szerver Willamette. A rendszerbusz feltételezhetőleg támogatni fogja a 400 MHz-et, az L1 és az L2 cache mérete jelentősen nőni fog. Órajele meghaladja az 1 GHz-et, megjelenése 2000 végén, 2001 elején várható. Slot M interface. Valószínűleg ez lesz az utolsó Intel IA-32 processzor, afféle kapcsolat az IA-64 felé, a McKinley-hez hasonló busszal. Merced. Ez lesz az első IA-64 architektúrájú processzor; hardveresen kompatibilis lesz visszafelé az IA-32-vel. Ebben már 2-4 MB harmadszintű cache is lesz, elvileg a Tannernél háromszor gyorsabb. Gyártása 0.18 mikronnal történik, órajele 800 MHz, rendszerbusza 266 MHz. Sebessége lebegőpontos számításoknál 20-szorosa a Pentium Pro processzoroknak. Slot M csatolója lesz, SSE (2) és természetesen MMX utasításkészlettel ellátva. Megjelenése 2000 közepén várható, Itanium néven. Itanium. Lásd Merced. McKinley. Ez a processzor várhatóan 2001 első felében fog megjelenni, az IA-64 architektúrájú processzorok második generációját képviseli. Induló órajele 1 GHz lesz, teljesítménye a Merced duplája. Az L2 cache méretét megnövelik, és az adatbusz frekvenciája (az alap 400 MHz) is háromszorosa lesz. Ez is még 0.18 mikronnal állítják elő, majd várhatóan egy évvel később áttérnek a 0.13 mikronos technológiára. Slot M interface. Az IA32 Fosterhez hasonlóan az i870-es chipsetet fogja használni. Madison. McKinley leszármazott, megjelenése 2002-ben várható. Más szavakkal, ez még a régi McKinley, de már 0.13 mikronos réztechnológiával előállítva. Deerfield. Megjelenése 2003-ban várható. A Motorola új 0.13 mikronos réztechnológiájával lesz előállítva, a Foster örököse lesz. Mint minden új CPU, ez is Slot M csatlakozású lesz. A tervek szerint alacsony árú processzornak szánják az IA-64-es munkaállomások és a középszintű szerverek számára. Forrás: iXBT, Supergamez