Belépés
Elrejt
BEJELENTKEZÉS
Azonosító
Jelszó
 
Sony DVP-S525 asztali DVD lejátszó (részletes teszt)
Sony DVP-S525 asztali DVD lejátszó (részletes teszt)
2000.01.05.

Harmadik generációs asztali DVD a Sony választékából.

Harmadik generációs asztali DVD a Sony választékából. A megszokott hangszabványok mellett ez már a DTS-t is támogatja, hiszen ez már követelmény egy középkategóriánál magasabb besorolású DVD esetében. A korábbi csúcsmodellt leváltó készülék nem csak annyiban változott, hogy a DTS hangszabvánnyal rögzített lemezek audió jelét is képes átadni a megfelelő végberendezés felé. Új mechanikát és szervó rendszert is kapott, és ami felhasználói oldalról egy fokkal fontosabb, a spártai egyszerűségű menüt egy valamivel látványosabb, ikon alapú és emiatt jobban áttekinthető, s talán könnyebben kezelhető rendszer váltotta fel. A minőség pedig, ha lehet még tovább javult. A különböző, jól eleresztett és csoda laborokkal rendelkező audió és videó szaklapok mérései szerint is nagyon ott van a szeren. Hi-Tech feeling Külsőleg a Sony kissé szigorú, funkcióorientált tervezési elvei köszönnek vissza, ami a nagyméretű és egyszerre sok információt közlő kijelzővel párosulva, már az első pillantásra hi-tech készüléknek mutatja az 525-öst. Ezt az érzést erősíti tovább, hogy igen rendesen fel van matricázva a különféle hangszabványok logóival. A látványon tovább vadít, hogy szokatlanul sok kezelőszerv kapott helyet a készülékházon. Nem csak az alapvető lejátszási funkciók vezérelhetők, de még a kétfunkciós vezérlőkerék, a menüben való barangolásra szánt irányító pad, sőt még a lemez menüjét előhívó gomb is megtalálható. A Sony oldalain nincs megjelölve, hogy a feketén kívül más színben is rendelkezésre állna a darab. A távirányító pedig valóságos gomb-dzsungel, s ennek megfelelően egy kicsit talán túlméretes is. Nagyon kellemes "szolgáltatás", hogy a fontosabb gombok (számbillentyűk, üzemmód kapcsoló, hangerő szabályzó és csatornaváltó, lejátszás, pillanat állj, stb.) fluoreszkáló műanyagból készültek, így a vaksötétben is könnyen rátalálunk a halványzölden derengő billentyűre. A tekerőkerék és az irány pad természetesen innen is elérhető. Sajnos az utóbbival nem vagyok teljesen elégedett, mivel a négy irányba való elmozdulás mellett egy nagyméretű gomb szolgál a kiválasztó billentyűként is, ami csak annyiból kellemetlen, hogy igen könnyű a kiválasztás előtti pillanatban egyel arrébb ugrani a menüben. Márpedig, ha magyar feliratot akarok választani, akkor igencsak bosszantó, ha egy ilyen félrenyomásnak köszönhetően cseh nyelvtörőket olvashatok. A számomra nagyon kellemes összbenyomást egyetlen dolog rontotta csak le. A féloldalas súlyozású lemezek (pl. a warner első sorozatai, amelyeknél a lemez egyik oldala le van festve, a másik pedig natúr), esetében néha felzajosodik a készülék. A lemez beremegéséből származó hang, a bosszantáson kívül azonban nem okozott problémát, a képminőség változatlan marad. AC-3 dekóder és DTS kimenet Az újratervezett szervórendszernek és kettős fókuszú lézer optikának köszönhetően, hamarabb, szinte várakozás nélkül tudunk léptetni a lemezen, átváltani egyik jelenetről a másikra, persze a rétegváltás azért érzékelhető maradt. Képminőségre igazán nem lehet panaszunk, hiszen itt is 10bites MPEG2-es processzor gondoskodik a lemezeken tömörítve tárolt adatok villámgyors kibontogatásáról, mindez megtámogatva egy több mint ötszáz soros képalkotási technológiával. Egyszóval csak a TV-n, kivetítőn múlik, hogy tökéletes látványban legyen részünk, no meg a használt kábelek és csatlakozók zajmentességén. Hangra sem panaszkodhat a felhasználó, a digitális formában rögzített audió adatsorokat egy 96kHz/24bit átalakító változtatja analóg jellé, ami aztán mehet a beépített AC3 dekóderre, vagy a sztereókimenetre. Azok számára, akik csak az utóbbit tudják kihasználni, élmény szintű, változást jelenthet a Virtual Sorrund funkció bekapcsolása, ami a hagyományos két hangszórós rendszerben is képes kvázi-térhangzás létrehozására. A jobban eleresztett házi mozi felhasználók pedig a digitális kimenetekről vihetik a jelet az erősítő felé, ami zajvédelem szempontjából mindenképpen pozitív. A beépített dekóder egyébként is csak a Dolby Digital és az MPEG Audio 5.1 kezelésére képes, a DTS hangzásra vágyóknak csak az adatfolyam átvitele marad a megfelelő képességekkel bíró hi-fi apparátba. A hazánkban forgalmazott berendezések természetesen a 2-es régió kódjára lettek beállítva, de ennek ellenére, pontosabban éppen ezért (hiszen Japán is 2-es) nem csak PAL lemezek, de NTSC-ben rögzített képanyag lejátszására is alkalmasak. A kütyü azonban meg sem kísérli a szabványok közötti váltást, ezért egy NTSC lemez szín és pozícióhelyes lejátszásához a TV készüléknek kell ismernie ezt a szabványt is. Nem is kötés, horgolás Annyi csatlakozási lehetőség kínálgatja magát a hátlapon, hogy ezt a DVD-t nem hozzáköthetjük a hang és videó rendszerünkhöz, hanem hozzá csomózhatjuk, persze ha van megfelelő ellenoldali berendezés. Videó csatlakozóból a kompozit mellett természetesen megtalálható a scart és az s-videó is, természet szerűen ezeket célszerűbb alkalmazásba venni, a jobb képminőség elérése érdekében. Hangkimenet szintjén egy huszáros vágással lett megoldva dolog, a készülék ugyanis érzékeli, hogy mely analóg csatlakozókon található végberendezés és ennek megfelelően áll be stereó, surround vagy épp Dolby Digital üzemmódra. Ez egyben azt is jelenti, hogy kicsit körülményes és a használandó elosztó miatt kicsit zajosodás veszélyes a TV és a Hi-Fi párhuzamos bekötése. A digitális bemenettel is rendelkező házi mozi tulajdonosok élet valamivel egyszerűbb, nekik csak az optikai és a koax kimenet között kell választaniuk és a hangrendszerüknek megfelelően beállítani a kimenet formátumát. Itt illik igencsak észnél lenni, mert ha a DTS-t nem ismerő erősítőre akarunk átküldeni ilyen formátumú jelet, akkor valami nagyon csúnyán felzajosodott vackot kapunk ajándékba. Azért még nem HTML, de javul Az utolsó általam tanulmányozott Sony DVD-hez képest fényéveket fejlődött a menürendszer. Kis ábrák a menüpontok a választási lehetőségek azonban még feliratosak, no persze a nyelv választható, de a magyar "természetesen" nem szerepel közöttük. A legfontosabbak a TV készülék képarányára, a digitális kimenet hangszabványára vonatkoznak, de megtalálható a preferált nyelvek kiválasztása és a beépített AC3 dekóder egyes hangfalakra küldött jelszint módosítása is. No meg a szülői kontroll kulcsszava és a képernyővédő funkció is itt módosítható, a menüt pedig csak akkor tudjuk előhívni, ha a lemez lejátszását megállítjuk, ráadásul a módosítás nullázza a különféle mutatókat amivel egy megállított filmnél visszaállna a utolsó nézett jelenetre. Menet közben egy másik képernyőmenü hívható elő, amiben többek között a lejátszott lemez lehetséges hanganyagai, feliratai és nézőpontjai között válogathatunk, sokkal elegánsabban és áttekinthetőbben, mint a távirányító gombjával léptetve. Valamint itt adhatóak be markerjelek amire később automatikusan léptethető a lejátszás, vagy a két pont közötti szakasz folyamatos ismétlése kérhető. Ez a szolgáltatás is csak addig marad működőképes, amíg lemeztányért nem nyitjuk ki, vagy a készülék alapmenüjében nem módosítunk. Sőt itt kísérhetjük figyelemmel az átvitt adatmennyiség változásait is. Adnak a kényelemre A távirányító egyéb iránt multi funkciós darab. Vagyis nem csak a DVD vezérlésre képes, de erősítőt és TV készüléket is lehet róla vezérelni (ezekhez kellenek a csatornaváltó és hangerő szabályzó gombok is). Alapértelmezésbe a Sony készülékeket kezeli, de a kézikönyvben (teljes egészében lefordítva magyarra is) egy, jó néhány márkát tartalmazó táblázatból ki lehet választani azt a típust, amivel a felhasználó rendelkezik, és egy igen egyszerű és rövid kódolással átállítható. A tervezők nem feledkeztek meg a valódi házimozi építőkre leselkedő csúf veszélyek egyikéről, a beégésé effektusról sem. A kütyü ugyanis képes remegésmentesen tartani a képet akár órákon át (persze zajmentes csatlakoztatás esetén), ami a képcsöves színes TV-k esetében is okozhatja a képernyő felületének beégését, de a kivetítők sokkal inkább érzékenyek rá. A problémát megelőzendő a készülék saját beállításai között megtalálható képernyővédő funkció, sőt a kütyü az energiatakarékosság jegyében fél óra után kikapcsol, ha nem játszunk le vele lemezt, vagy nem piszkálgatjuk a beállításokat. Schuerue cikke alapján.