Az AMD-nek szüksége van arra, hogy időről időre valamivel magára vonja a figyelmet. Sajnos a gyártástechnológiában, mármint a szilícium lapkákon a csíkszélesség tekintetében, jócskán elmarad a konkurens Intel modelljeitől nemcsak a csúcskategóriában, hanem a sokkal fájóbb mainstreamben is.
A 32 nm-es gyártástechnológia hátránya, hogy kevesebb alkatrésszel dolgozhatnak a fejlesztők, vagy ez, vagy az kell, hogy lemaradjon a CPU-ról vagy nem lehet olyan fejlett mint amilyen lehetne. A hőtermelés is az AMD processzorok rovására írható a konkurensekkel szemben, így a jó hűtésre szükség van. A folyadékhűtésnél pedig otthoni környezetben nem találunk most jobbat.
Az AMD processzorok javára írható, hogy a versenytárs Intel modellekhez képest jelentősen olcsóbbak, valamint a külön, szoftveresen vezérelhető magok pedig jobb hangolást tesznek lehetővé a multi-threading felhasználásoknál.
Az AMD FX-8150 Zambezi családból származik. A magas, 125 W hőkeret mellé kapjuk az intenzív folyadékhűtőt, így a melegedés problémája megoldódni látszik, bár a fogyasztás különbség például a hasonló kategóriás Intel Core i7-3770K 77 Wattjához vagy a Core i7-2600K 95 Wattjához képest jelentős.
Az Intel processzorok alap órajele fölé konfigurálták az FX-8150-et, 3,6 GHz üzemi frekvencián jár a nyolc önálló végrehajtó egység, ez 100 MHz-zel a harmadik, illetve 200 MHz-zel magasabb a második generációs Core i7 CPU-nál. A Turbó módban már felzárkózik az Intel az AMD 3,9 MHz-éhez, de a legmagasabb fokozatban már elhagyja az FX-8150 a kékeket, és a 4 GHz-et is jócskán túlszárnyalva, 4,2 GHz-ig fut fel a számláló. Ez azonban csak egyetlen feldolgozó szál esetében lehetséges, ez indokolja azt, hogy az AMD összteljesítményben (még) nem jobb az Intel központi egységeknél.
Az overlockerek a folyadékhűtés támogatásával és a 4 GHz körüli "alap" órajelből kiindulva próbálkozhatnak. A kitartóak már 9 GHz felett járnak, ami a processzorban rejlő tartalékokat jól jellemzi, de fontos elmondani, hogy ehhez nem kell (és nem is lehet) az összes magot járatni.
Tehát, mint mindig lenni szokott, az előnyök és a hátrányok között nekünk kell választani. Az AMD FX-8150 további technikai előnyöket tartalmaz, hogy meghódítson bennünket. Az L1 cache a duplája az Intelekének az L2 pedig 4 x 8 MB (256 KB per mag az Intelnél). A legfelső, L3 szintű gyorsítótár már 8 MB mindenkinél. Az AMD 1866 MHz-es DDR3 memóriáig nyújt támogatást a processzor memóriakezelőjében.
A felhasználó szempontjából azonban a felépített rendszer összteljesítménye számít igazán, nem egy-egy részegység tulajdonságai. Tehát hiába a 4 GHz feletti órajel, ha a vas lassabb a játék alatt, mint a szomszéd 7i-ese 3,6 GH-zen, ezért a játékteszteken dől el az AMD sorsa.
Az AMD FX-8150 az általam olvasott tesztek alapján számítás igényes feladatokban alulmarad az Intel Core i7-3770K-val és Core i7-2600K-val szemben, de ez nem meglepő az Intel HyperThreading technológiája miatt.
Az átlag felhasználó egész nap nem konvertál videót, nem nyúzza a Photoshop-ot vagy nem zip-pel észnélkül, hanem játszik. Ekkor a teljesítménybe már beleszól a grafikus kártya tudása is jócskán, és kiegyenlíti az ádáz versenyt.
Ha valaki játékra épít gépet, akkor már számolnia kell. Vesz egy AMD-t, amelyet már alaptudással is tud ovelockolni, finomhangolni jóval olcsóbban, mint egy Core i7-est és a különbséget a videókártyára költi, eggyel magasabb szintűbe ruház be például. Ekkor már az i7-esekkel szinte azonos sebességű gépe lesz, legfeljebb egy videótömörítésnél vár még pár percet.
Akinek pedig AM3+ kompatibilis szerkezete van, mindenképpen jól jár az upgrade-nél az AMD FX-8150 valódi nyolc magos processzor képességeivel. A folyadékhűtéssel biztosan egyedivé tehető a masina, a gigaherzekkel pedig lehet majd "vakítani".