Az ipari forradalom más iparágakra is komoly hatással volt, ebből jelen esetben minket a fegyvergyártás érdekel. 1866-ban bocsátja útjára a Winchester cég első ismétlőpuskáját. Mondjuk nagy sikert nem aratott vele a cég, de nem csüggedtek, fejlesztettek szorgosan és lőn, a mod. 1873. már igazi siker lett, az indiánok és a bölények őszinte bánatára. Ez volt a híres alsókaros Winchester puska, amely meghódította a vadnyugatot. Mit tudott az 1873-as, a korábbi elöltöltős és hátultöltős egylövetű fegyverekkel szemben? A tárjába a kalibertől függően akár 28 lőszert lehetett tárazni, amit a pontosság legcsekélyebb csökkenése nélkül nagyon gyorsan ki lehetett lőni. Nem csoda, hogy néhány éven belül sikerült a kihalás szélére juttatni az amerikai bölényeket.

 

 

A mod. 1873-ast már ipari módszerekkel gyártottak, hiszen a megrendelők között volt az USA hadserege is, a kékkabátosokat szerelték fel az ismétlőfegyverrel. A nagyüzemi gyártás nagyüzemi minőségellenőrzést kívánt. Ekkor derült ki, hogy a kor öntödei és fémmegmunkáló technológiája bizony nem teszi lehetővé egyforma minőségű fegyvercsövek gyártását. A gyártásból kikerült csövek egy részét érdemei elismerése mellett bizony vissza kellett küldeni újrafeldolgozásra. Na de mi legyen azokkal a fegyverekkel, amelyek felfelé lógnak ki a sorból. Mert szórás nem csak lefelé volt, de egyes puskák bizony tartósabbak és pontosabbak voltak a többieknél. Mivel nemcsak az ipar éledezett ezekben az időkben, de a marketing is, egy újszerű ötlettel álltak elő.

 

A jobb fegyvereket 1 a 100-ból és 1 az 1000-ből címkékkel kezdték árusítani, borsos felárral. Érdekes módon nemhogy nem panaszkodott senki az eljárásra, de bizony boldog ember volt, aki hozzájuthatott – megengedhetett magának egy ilyen szelektált puskát. Hisz kinn a vadonban az ember élete múlt azon, ha pontosabban tudta eltalálni a grizzlyt, vagy cserokit. No persze, szegény indián vissza is lőhetett, de neki biztos nem futotta ilyen spéci fegyverre. Bizony a túlélési esélyeket ez komolyan javította.

 

Miért meséltük el ezt az első pillantásra ide nem illő történetet? Először is, mert érdekes, másodszor, hogy megmagyarázzuk szelekció fogalmát. Mielőtt végleg visszakanyarodnánk a XXI. századba, értsük meg, hogy egy gyártómű élettartama során változó szórásképet fog mutatni a végtermék minőségét tekintve. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az élettartam közepén erősen felfelé fog szórni, míg a két végén inkább lefelé. Hiszen eleinte még sok a finombeállítás, a vége felé már kopnak a gyártósorok. Ez mindennél jobban igaz a mikroelektronikai iparra.

 

A gyári minőség-ellenőrzés persze nyakon csípi nemcsak a B minőségű végterméket, de az A+-t is. Ezekből a gyártók előszeretettel készítenek különleges minőségű rétegmodelleket, sőt vannak gyártók, akik ilyesmire szakosodnak. Ha konkrétan a memóriákat nézzük, akkor azt látjuk, hogy az A minőségű chipeket a nagy gyártók veszik át, a gyengébbeket kevésbé nevesek. Aztán vannak azok, amiket jóérzéssel az ember azonnal a kukába helyezne. Na ezekből készülnek azok a modulok, amelyeket idehaza brand néven forgalmaztak egy időben. Na jah, valamiből fenn kell tartani a bangladesi gazdaságot is.

 

A kiemelkedően teljesítő lapkákból azután a gyártók kiemelkedően teljesítő modulokat lehet faragni. Amit eléggé könnyű kimondani: kiemelkedő paraméterek. A következőkben arra is kitérünk, mik ezek a paraméterek, hogyan értelmezhetők és mit jelentenek a gyakorlatban.

 

Ennyit mára a tudomány és a technika világából.

 

 

A cikket hamarosan folytatjuk...