Számháború avagy Intel vs. AMD
Melyiket szeressem?
Sokszor vannak úgy a felhasználók, hogy elhatározzák, most nekiülnek, és végigolvasnak 100 cikket, és akkor jól eldöntik, melyiket fogják majd szeretni. És általában így is történik; az olvasott cikkek és javaslatok alapján elkötelezzük magunkat valamelyik gyártó mellett. És miután megvettük a csúcsprocesszort, melyre már oly régóta vártunk, és oly sok pénzt, időt fektettünk bele, használatakor arcunkba csap a rengeteg ellenvélemény, tapasztalat, hogy miért is kellett volna a másikat venni, és miért nem szabad semmiképpen sem azt választanunk, amelyiket tegnap vettünk drága pénzért.
Biztosan sok olvasónk járt már így, és ez a körmenet lehet, hogy soha nem is fog változni. A másik "buktató" pedig, hogy mikor is vásároljuk meg az áhított CPU-t. Mert szinte biztos, hogy mikor végre rászánjuk magunkat, és úgy gondoljuk, hogy most megtorpant a fejlődés, lezuhantak az árak, és BIZTOS, hogy most kell venni, néhány nappal, héttel később már olvassuk is, lehet hogy pont a Juventus Team oldalán, hogy újabb processzor családot jelentettek be.
Ez szinte kikerülhetetlen; ebből a szempontból van nem szerencsés, és még kevésbé szerencsés választás. No de nem ennyire súlyos a helyzet, ennek a kis pesszimista kitérőnek csupán annyi szerepe volna, hogy a processzorválasztás egy igen nehéz feladat, ha alaposak, és megfontoltak akarunk lenni.
History of Intel
A kaliforniai céget 1968. július 18-án alapították azzal a céllal, hogy a félvezető memóriákat praktikusabbá tegyék. Még ebben az évben a Busicom nevű cég szerződött velük, hogy a legújabb számológépükbe gyártsanak logikai chipet. Az alapötletet, hogy különböző utasítások végrehajtására 12 chipet építsenek, az Intel fejlesztő gárdája nevetségesnek tartotta, és inkább egyet gyártott, mely a chip memóriájából az összes szükséges utasítást végre tudta hajtani.
Mikor elkészültek, a fejlesztők tudták, hogy nagyot alkottak, és végül a Busicomtól 60 000 dollárért visszavásárolták a licenszet, mely minden további Intel processzor alapját képezte.
A magát akkor még memóriagyártó cégnek nevező Intel 1971-ben készítette el első mikroprocesszorát, a 4004-est. A 200 dolláros proci 2300 tranzisztorával mintegy 60 000 utasítást volt képes egyszerre végrehajtani. Egy évvel később a kétszer olyan gyors 8008-as is világra jött. Ezeket a chipeket főleg pénztárgépekbe, és hasonló eszközökbe építették, PC-k akkoriban még gondolatban sem léteztek. Egészen 1974-ig, mikor megjelent a 8080-as CPU, amely az első PC-k agya lett.
Ezek után szinte mindenbe Intel CPU-kat raktak, és az IBM 1981-ben első PC-jébe szintén Intel-t rakott, a 8088-asat. Egy évvel később jelent meg a jól ismert 286-os, mely kb. 15 millió PC-be került installálásra a megjelenésétől számított 6 év alatt. Az immáron 16 bites processzor 134 000 tranzisztorral rendelkezett, melyet 3 évvel később, 1985-ben a 386-os követett, 275 000 tranzisztorral; a 32 bites architektúrával több, mint 5 millió utasítást is képes volt végrehajtani - összehasonlítva a legelső, 4004-es 60 000 utasításával, igen döbbenetes volt a fejlődési ütem. A 386 már hivatalosan is képes volt "multi tasking"-ra, azaz segítségével több programot lehetett egyszerre futtatni. 1989-ben pedig megjelent a 486-os is, melynek már beépített matematikai co-processzora is volt. Ezután már csak 4 évet kellett várni, amíg az első Pentium meg nem jelent, innentől pedig nincs szükség folytatni, ismerjük a sikertörténetet.
History of AMD
Az Advanced Micro Devices csupán egy évvel az Intel megalapítása után jött létre, 1969 május 1-én. Jerry Sandersnek, és hét volt Fairchild kollégájának rengeteg huzavona után sikerült összeszedni a 1,5 millió dolláros kezdőtőkét, részben az Intel alapításában nagy szerepet játszó Robert Noyce segítségével. Az első termékük, az Am9300-as egy 4bites eltolóregiszter volt, mely 7 mikronos gyártási technológiával készült. Ezzel azonban 1év alatt 0 forgalmat, és így 0 nyereséget realizáltak.
Teljesen új üzletpolitikát, és üzleti stratégiát kellett alkalmaznia Sandersnek ahhoz, hogy versenyben és életben tudjon maradni. Ezek részleteit most nem tárgyaljuk, dióhéjban annyit, hogy sikerült nekik, többnyire más félvezetőgyártók termékeinek "honosításával" betörni a piacra. Sőt!
A következő évben már 18 digitális és lineáris áramkör szerepelt a termékskálájukon.
Bizonyos részvény-feszültségek miatt 1982-re Sanderst a legtöbb alapítótag elhagyta, csupán Sven Simonsen maradt mellette. Mégis ebben az évben látott napvilágot az AMD első 286-os processzora, mely 12 és 16MHz-es kivitelben volt kapható, és volt benne egy pár különlegesség, mint az EMS emuláció. Az Inteltől kissé késve kiadtak egy 486-ost is, amely csupán egy egyszerű 486-os volt, semmi különlegességgel.
A következő nagy durranás az AMD részéről a 133MHz-es AM5x86-os volt, egy 586-os klón, amely a 33MHz-es buszsebességet négyszerezte.
1996-ban két családot is útjára engedett az AMD, a K5 és K6-os famíliákat. Az első K6-os széria rögtön ringbe került az Intellel, hiszen ezek a processzorok is rendelkeztek már az MMX utasításkészlettel, továbbá órajelben is fel tudták venni a versenyt, arról nem is beszélve, hogy áruk jelentős mértékben alacsonyabb volt. 1998-ban pedig - nem, nem a K7 következett - piacra került a K6-2 család, mely a ma már jól ismert 3DNow! technológiával próbált benyomást kelteni az MMX-szel szemben. Például a Quake II-höz is kiadtak egy patch-et, amellyel rendkívüli sebességnövekedést lehetett tapasztalni a 300 és 450MHz-es K6-2-esekkel. 1998-ban kiadták ezt a szériát mobil verzióban is notebookokhoz, amely igen sikeresnek bizonyult.
1999 volt az az év, amikor az AMD igazából megváltoztatta az erőviszonyokat a processzor-piacon, mikor is útjára indult az Athlon őrület, a K7-es család. De az ő történetét már ismerjük.
A Titánok harca
Az ezred forduló éveiben rendkívüli harc alakult ki az Intel és az AMD között. Az új, Socket 462-es Thunderbirdök, még kisebb hőleadással, még olcsóbb, és jobb processzoroknak számítottak, mint az Intel akkori versenyzői, például a PIII. Az egyetlen probléma a még mindig túl nagy hőleadás volt, ami megakadályozta az OEM piacon elterjedésüket. A Celeronok ekkor próbáltak teljes uralomra törni, azonban a "lebutított" Athlon, Duron néven jóval alacsonyabb árával, és kitűnő túlhajtási képességeivel állták a sarat.
Jelenleg mindkét cégnek van processzora az élmezőnyben, és alkalmazástól függően ülnek együtt a teljesítmény trónján. Mivel szinte mindenki pártfogolja az egyik "oldalt", nem kívánunk fejtegetésekbe bocsátkozni, melyik jobb, mire. Ami viszont tény, hogy a csúcskategória alatt egy lépcsővel, az AMD jelenleg jobb áron kínálja processzorait. Az is tény sokak szerint, hogy az AMD marketingesei nagy hibát követtek el akkor, amikor az Intel processzoraihoz mérten kezdték el jelölni Athlon XP termékeiket, és a statisztikák ezt részben igazolták is.
Az AMD nagy ugrás előtt áll, hiszen a 3200+ jelölésű processzoruk az utolsó Athlon XP, mely után már az Athlon64 és az Opteron érkezik, Clawhammer és Sledgehammer nevű magokkal. Az Intel pedig hamarosan piacra dobja Prescott magos CPU-jait. Így tehát egy biztos, továbbra is nagyon szoros verseny várható.
A teszt
De mindenki kíváncsi már biztos, hogy mit mértek a Juventus mutatói. Kijelenthetjük, hogy egyértelmű győztes nincs, igazából egyik tesztben sem. Összesen nyolc processzort kergettünk meg kis tesztlaborunkban, mindkét oldalon 5-5-öt. Lássuk az eredményeket:
| - | AMD Athlon XP 1800+ (Tbred) | AMD Athlon XP 2000+ (Tbred) | AMD Athlon XP 2600+ (Tbred) | AMD Athlon XP 2800+ (Barton) | AMD Athlon XP 3000+(Barton) | Intel P4 1.8A GHz Northwood | Intel P4 2.0 GHz Northwood | Intel P4 2.4B GHz Northwood | Intel P4 2.53B GHz Northwood | Intel P4 3.06 GHz (Hyper Threading) |
| 3DMark 2001SE eredmény | 10840 | 11131 | 12059 | 12416 | 12432 | 10225 | 10595 | 11666 | 11764 | 12319 |
| SiSoft Sandra 2003 CPU Arithmetic Benchmark (Dhrystone / Whetstone; mips / mflops) | 5680 / 2287 | 6205 / 2480 | 7712 / 3111 | 7671 / 3125 | 7992 / 3220 | 4579 / 1031 (iSSE2 2337) | 5206 / 1108 (iSSE2 2594) | 6094 / 1371 (iSSE2 3121) | 6428 / 1448 (iSSE 3295) | 9464 / 2638 (iSSE2 5607) |
| SiSoft Sandra 2003 CPU Multimedia Benchmark (Integer / Floating Point, it/s) | 8429 / 9281 | 9190 / 10105 | 11467 / 12599 | 11378 / 12524 | 11922 / 13121 | 7106 / 9014 | 7875 / 10017 | 9488 / 12023 | 10014 / 12702 | 14074 / 22298 |
| Qake III Arena Demo 1024 x 768 (fps) | 201.5 | 214.6 | 242.3 | 256.2 | 254.5 | 191.5 | 200.3 | 227.1 | 231.6 | 247.5 |
| Quake III Arena Demo 1280 x 1024 (fps) | 191.9 | 201 | 200.7 | 226.2 | 204.8 | 175.6 | 181.2 | 194 | 195.3 | 200.7 |
| Unreal Tournament 2003 Citadel flyby (fps) | 93.6 | 98.5 | 115.6 | 124.2 | 128.4 | 75.7 | 80.2 | 94.6 | 97.7 | 109.9 |
| Unreal Tournament 2003 Citadel Botmatch (fps) | 43 | 43 | 51.1 | 56.1 | 58 | 32 | 34.4 | 40.5 | 41.9 | 47.8 |
mips = million instructions per second (millió utasítás másodpercenként)
mflops = million floating point operations per second (millió lebegőpontos művelet másodpercenként)
it/s = instructions per second (utasítás másodpercenként)
A SiSoft Sandra 2003 Multimedia tesztjénél míg az AMD processzorai aEMMX és a3DNow! utasításkészleteket, addig az Intel CPU-i iSSE2 utasításkészleteket használtak.
A tesztkonfiguráció a következő volt:
Alaplap: ASUS A7N8X Deluxe rev 1.0 (nForce2) / Shuttle AV49 (VIA P4X400)
RAM: 512 MB 333MHz DDR Winbond / Infineon
VGA: ATi Radeon Excalibur 9500 Pro 128 MB
HDD: Maxtor DiamondMax Plus 8 30GB UATA 133
A teszt teljesen tuningmentes volt, a RAM beállításokat automatikuson hagytuk.